1984. IX. 23-án, 25 évvel ezelőtt a P. Mobil "Elektromos temetés" című koncertjével bezárták Az IFIPARKOT. Pedig a legjobb helyen lévő magyar rockaréna volt. Budán a Dunára néző kilátással, a Vár alatt. Azóta sincs ilyen hely.

Egy városhoz, főként egy nagyvároshoz mindig hozzátartoznak a „helyek”, amelyek képviselnek valamit, a helyek, ahová járni lehet, sőt kell, a helyek, ahol mindig történik, de legalábbis mindig történhetett valami, a helyek, amelyek jelentést hordoznak, sőt túlmutatnak önmaguk jelentésén.

A 60-as, 70-es években felnövő generációk legendás szórakozóhelyeként ismert Ifjúsági Park ilyen hely volt Budapesten.

A Park

1961-ben, a Budapesti KISZ Bizottság kezdeményezésére, KISZ-tagok társadalmi munkájának eredményeképpen a romos Várkert Bazár helyén elkészült az Ifjúsági Muvelodési Park. Kezdetben vegyes szórakoztató musorokat rendeztek színészek közremuködésével, és táncos délutánokat szalonzenére, táncdalénekesekkel. Az ötletgazdák, s a létesítmény fenntartói tehát valódi igényekre találtak, ha a cél persze a kor szellemének megfelelően nem is az igények kielégítése, hanem ezek szabályozása, kordában tartása, leszorítása volt. Az „én mondom meg, hogy hol, hogyan, mikor és milyen feltételekkel szórakozol, találkozol másokkal”-elvnek megfelelően alakították ki a működési feltételeket és játékszabályokat, s úgy persze, hogy még ennek is örülni kellett, mert idáig még ez sem volt.

A korszak jellegzetes figurája volt Rajnák László, aki a kezdetektől a Park legendás igazgatója volt, és aki smasszercsapatával minden nyitáskor ott állt a kapuban és a belépni akarók alapos szemrevételezése után döntött arról, hogy az illető ruházata, külleme, hajviselete megfelel-e a kívánatosnak. A farmer, a hosszú haj, de még a sárfoltos szövetnadrág is elegendő ok volt a belépni szándékozók elküldésére. Rajnáknak majdnem mindenre kiterjedő hatalma. Ő és Bergendy hallgatta meg például az új együtteseket (Rajnák a szólóénekeseket, Bergendy a zenekarokat), s döntött arról, hogy bemutatkozhatnak-e a parkban vagy sem. Ő döntött a programról, meg a zsíroskenyér és a sör áráról, ami később mellékesen a veszte lett. 1961. augusztus 20-tól 1974 februárjáig volt a park igazgatója, amikor is ellene és közvetlen munkatársai ellen csalás alapos gyanúja miatt bírósági eljárás indult, s Rajnákot végül is hatévi szabadságvesztésre ítélték.

Térjünk ki egy kicsit a kirekesztettekhez és az önmagukat kirekesztők csoportjának megszerveződéséhez.

Akkor, amikor volt a városban olyan nyilvános hely, ahová az íratlan szabályok miatt nem mindig és nem mindenkinek lehetett bejutnia, a Park megteremtette a kívülállás és a kirekesztettség kultuszát, s ez az érzés, ez az esemény sokszor legalább olyan fontos volt, mint bent lenni az arénában. Megszerveződtek a parkon kívüli helyek, persze szorosan a park vonzáskörzetében és elültetődtek a kívülállás, a kirekesztés, a kitaszítottság érzései és élményei. Ilyen hely volt a park feletti sétányon a „nagy fa” környéke, ahová a kintrekedtek vagy a bemenni sem akarók letelepedtek és hallgatták a parkból kihallatszó zenét. A „nagy fa” környékének aztán meglettek a legendás figurái, a „Nagy Kennedy”, a „Kacsa”, a „Szerzetes”, a „Barna Lord” vagy a „Herceg”, akiknek mai szemmel nézve nagyobb volt a füstjük, mint a lángjuk, de a korabeli sajtó mégis mint „Nagy Fa galerit” emlegette, s egy kisebb rendbontásért huligánként bélyegezte meg őket.

A zenei élet

A kezdeti években a dzsesszes szalonzene volt a meghatározó a programokban, s így a fiatalok szórakozása nem nagyon tudott elkülönülni a felnőttekétől. Ha megnézzük a fellépők névsorát, akkor legtöbbször Bilicsi Tivadar, Csákányi László, Horváth Tivadar, Zsolnai Hédi, Ákos Stefi, Kovács Erzsi, Toldi Mária, Németh Lehel, Koós János, valamint a fiatalabbak közül Aradszky László, Ambrus Kyri, Kerényi Gabriella, Szikora Jenő, Hacki Tamás nevével találkozunk leggyakrabban. A fiatalok öregítését, szubkultúrájuk megformálódásának, karakteresedésének lassítását nemcsak a fellépő énekesek és az ő dalaik sulykolása, műsoron tartása révén próbálták elérni, hanem a közművelődési, úgymond kultúrprogramokon keresztül is.

A merev szabályok és keretek kiváltották egy mértékadó, kis csoportnak az ellenállását, mondhatni ösztönözték egyfajta avantgarde kultúra megszületését.

A beatélet beindulásával a Park lett a magyar rock legfontosabb központja. Voltak kifejezetten Parkos zenekarok (Bergendy, Sakk Matt, Kex, Mini, Gemini), melyeknek hetente, kéthetente volt itt koncertjük, és stabil 1-2000 fős törzsközönségük. A Sakk-Matt volt egyébként az elherdált tehetsége és korai halála miatt szintén legendássá vált Radics Béla első formációja, de az együttes miként alapító vezéralakja sem futotta ki a benne rejlő lehetőségeket. Örök tehetség és örök lehetőség maradt.

A "nagy hármas" - Illés, Metró, Omega - nem játszott itt rendszeresen, de minden évben felléptek tízezres tömeg elott.

A 70-es évek második felében, ha megváltozott külsőségek és igények közepette is, de ismét fellendült a park. Ekkor már a kemény rockra volt igény, s az ezzel járó külsőségekre. Megváltoztak az uralkodó együttesek is. 1978-ban robbant be a parkban a Piramis, a Korál, a P. Mobil, a Beatrice, a Color és a Tűzkerék. 1979-ben a Hobo Blues Band, az Edda, a Karthago és a Dinamit. A Piramis IV. (élő) albumát itt vette fel, és azóta sem készült ilyen erős élő magyar rockalbum. Sikk lett nyitni (május 1.) és zárni (szeptember vége) a Parki idényt.

A vég

A rockzene válságba került idehaza a '80-as évek elején, és mintegy allegórikusan is értelmezhető volt az a szerencsétlen baleset is, mely az Edda 1980. V. 27-i koncertjén következett be, tudniillik, hogy az évek óta halogatott karbantartási munkák elmaradása miatt néhány fiatalra rászakadt a bejárati kőkorlát, és a Parkot 1981 tavaszáig nem is nyitották már ki. Az újranyitást követő időszak már csak a lassú haldoklás ideje volt. A nagy népünnepélyszerű bulik már ritkaságszámba mentek ekkorra. 1984 szeptember végére bezárták a Parkot. Szerepét a Városligetben a következő évre megépült Petőfi Csarnoknak kellett volna átvennie.

A Budai Ifjúsági Parkban azóta sincs semmi, a felújítást vagy a más irányú hasznosítást több tényező is gátolja és közben idestova 25 éve kihasználatlan ez a csodálatos atmoszférájú egykori rockaréna, melyet még ma is beleng a régi nagy bulik szelleme.

(Forrás és képek: zeneforum.hu, passzio.hu, epa.oszk.hu)