Iskola. Ezt a szót sokan a hátuk közepére nem kívánják így a nyár közepén. Mégis szeretnék bemutatni most nektek egy olyan időszakot, amikor még vidámságot lehetett belecsempészni az unalmas tanórákba, egy másik világot, ahol a gyakorlat még fontos volt, és ebben az akkori mindennapjaink része, a televízió is fontos szerepet játszott. Íme az Iskolatelevízió! 

Az Iskolatelevízió a Magyar Televízió szervezeti egységeként 1963-ban megalakult rovat volt,  melynek vezetője az a Kelemen Endre volt, akire én leginkább (de onnan is elég haloványan) a Családi kör c. műsorból emlékszem. Az akkori Művelődési Minisztérium az első kísérleti félévben 100 iskolát  jelölt ki a műsorok rendszeres felhasználására. Indulásáról a tévé, rádió, sajtó előzetes tájékoztatást adott, s ingyenes programfüzetek is készültek az iskolák számára.

1964. febr. 5-én kezdődött el a műsorok sugárzása, ált. iskoláknak környezetismeret, orosz nyelv, gyárlátogatás, a dolgozók középiskolái számára pedig kémia és fizika adások készültek. Az Iskolatelevízió létrehozását elsősorban a közoktatás aggasztó helyzete indokolta. A Művelődési Minisztérium a kezdettől fogva vállalta a tanítási anyag szemléltetését, a tanulás motiválását, a korszerű oktatási formák és módszerek átadását. Az adásokat kiváló szaktanárok vezették. A televízió első nagy tanáregyénisége Öveges József fizikus professzor volt.

Majd az Iskolatelevízió országos katedráján új tévépedagógusok tarhattak órat: Paizs István kémikus, Sas Elemér és Páhán István fizikus, Imrecze Zoltánné matematikus, ők voltak az első „üveg tanítók” a képernyőn, akik százezreket babonáztak meg felkészültségükkel, egyéniségükkel. De voltak olyan „üveg-tanítók” is, akik pedagógiai vénával megáldott tévésztárok voltak, és szívesen jöttek az oktató televízióhoz: Tamási Eszter a környezetismeretben, Kudlik Júlia a Deltácskában, Antal Imre a matematikában és Déri János a fizikában jeleskedett.

(Antal Imre a Mindenki Iskolája - Fizika részében most riporterkedik)

A pedagogusok előre megtervezhették a televízió felhasználását a tanórájuk keretében. Félévre előre megkapták a tantárgyi műsorok sugárzásának időpontját, ehhez igazíthatták az iskolai órarendet, elolvashatták az adások tartalmát és a módszertani útmutatókat, így beépíthették tanmenetükbe, óravázlatukba az adások feldolgozását. A műsorok ismétlése lehetővé tette a váltakozó tanításban részt vevő iskolák számára is az Iskolatelevízió felhasználását. A nagyobb hatékonyság elérése érdekében bővíteni kellett az tantárgyi műsorok körét és az iskolai tévékészülékek számát. A kísérleti félévet követő tanévekben a kedvező fogadtatás birtokában rohamosan gazdagodott műsorpalettája, új évfolyamoknak, új tantárgyi műsorok jelentek meg.

1969. márc.-ban A TV jelenti c. magazinműsor riportsorozatot indított a „TV-t minden iskolának!” akció keretében a tanyai oktatási gondok megoldására. Ez jól készítette elő az Iskolatelevízió országos akcióját, melynek az volt a célja, hogy minden iskolába legalább egy tévékészülék kerüljön társadalmi adakozásból. A nagy jelentőségű összefogás keretében szervezetek, intézmények, csoportok és magánszemélyek vásároltak készüléket és gyakran áramfejlesztőt is az iskoláknak, amelyek így a közösségi televíziózás központjává is váltak. Az akció 5000 készüléket juttatott a rászorulóknak 1970. ápr.-ig.

Nemzetközileg is kiemelkedő eredménynek számított, hogy az 1970-es évek elején az egycsatornás Magyar Televízió műsoridejének 12,5%-át tették ki az ~ adásai. Az iskolai előkészítés feladatát szolgálta a TV Ovi c. sorozat és könyv (1972). A tantárgyi műsorok mellett megjelentek az integrált ismereteket tartalmazó komplex megközelítésben készülő műsortémák: pl. Márvány délvonal – az egri líceum története, Deltácska – tudományos-technikai érdekességek alsó tagozatosoknak, Egy osztályba járunk… – külföldi iskolások élete, Stop – Közlekedj okosan!, Szórakaténusz – anyanyelvi sorozat, stb… Az idegennyelv-oktatatás segítésére új orosz, angol, német és francia televíziós nyelvleckék jelentek meg a képernyőn.

A 70-es évek második felében a munkaképes felnőttek közül megközelítően egymillió ember nem rendelkezett általános iskolai végzettséggel. E gond enyhítésére 1976 őszén elindult a Mindenki iskolája c. távoktatási sorozat. A Szülők iskolája c. sorozat (1979) a gyermek születésének és 3 éves korig tartó nevelésének tudnivalóit mutatta be kiadványokkal, klubhálózattal és a Szülők klubja c. telefonos élőadással kiegészítve. A korábban említett Családi kör c. műsor pedig színészek által eljátszott szituációs mini tévéjátékokon keresztül hasznos nevelési tanácsokkal látta el a gyakorló szülőket. Ki ne emlékezne a Családi kör népszerű pszichológusára, Ranschburg Jenőre, aki jó szóval arra okította a magyar nézőket többek közt, hogy tartsanak televíziós diétát gyermekeiknek, mert akkor már kialakult az a mindent néző gyerekréteg, akinek a tévé elsősorban „a szem rágógumija” volt.

(Dr. Ranschburg Jenő és Dr. Popper Péter, forrás: comment:com)

Aztán 1983-ban indult el évtizedes útjára a Hármas csatorna c., már délutáni integrált oktatási sorozat, amely kezdetben hetente kétszer, később heti egy alkalommal jelentkezett és a tizenévesek legnépszerűbb ismeretterjesztő műsorává vált.

A 80-as évek közepére azonban véget ért az Iskolatelevízió klasszikus korszaka, mert megváltoztak és beszűkültek a műsorsugárzás és -felhasználás feltételei. Először tantárgyi sávokat alakított ki. A  hét különböző napjain, áttérve a délutáni sugárzásra, napköziseket és otthoni diákokat célzott meg.

1986. áprilistól a Közművelődési Főosztály egyik műsorosztályává vált ITV-Stúdium elnevezéssel. Fő feladat az integrált oktatási, ismeretterjesztési és képzési műsorok készítése lett, megszűnt a tanórához közvetlen kapcsolódó tantárgyi műsorok készítése.

Habár az oktatási műsorokat továbbra is sugározták, mégis, az az „Iskolatelevízió” már nem volt ugyanaz, mint ami a 60-as, 70-es években oly szórakoztatóvá tette a tanulást.

(Forrás: Online Pedagógiai Lexikon)