Mikes Éva
1938.december 22. – 1986. február 4.

Háromgyermekes, budapesti családba született bele Misics Évaként, de az ország Mikes Éva-ként ismerhette meg. Furcsa a névváltozásról ma olvasni, mikor hemzsegnek az Alice-ok, Adrienne-k, Jenniferek. Volt idő, mikor a magyaros hangzás volt a sikk: ez a (felsőbb vezetés által is megkövetelt) divat követelte meg, hogy Mnozicból Zsuzsából Mátray, Stern Katalinból Sárosi, Kupsa Jánosból Koós, Klein Györgyből Korda legyen.
Mikes Éva táncdalénekesi pályája más szempontból sem indult különlegesen: pályatársaihoz (Aradszky László, Németh Lehel, Vámosi János) a szocialista termelésből érkezett a könnyűzene világába. Gimnáziumi tanulmányai után ugyanis kalapos mesterséget tanult, sok kolléganőjéhez hasonló-an Majláth Júlia fedezte és karolta fel.
A szokványos kezdés sosem hallott tehetséget emelt be a könnyűzene világába. Csodálatos, üde hang, finom-elegáns stílus: Magyarország egy kellően meg nem becsült tehetséget kapott. Ma sokszor elfeledik, hogy ehhez a pályához a tehetség önmagában nem elegendő: szorgalom, kitartás is szükségeltetik. Miután a XIII. kerületi MÁV Kultúrotthon egy rendezvényén felismerték tehetségét, és biztatni kezdték: foglalkozzon komolyan az énekléssel, Magyar Rádió Tánczenei Stúdiójába került Balassa P. Tamáshoz, hogy képezze magát. Ő volt a kurzus éltanulója. Nem kis szó ez, ha figyelembe vesszük, hogy pályatársai Toldy Mária, Kerényi Gabriella, Szántó Erzsi, Aradszky László vagy Pálffy Zsuzsa voltak.
Első bemutatkozására az Erkel Színházban megrendezett esztrádműsor keretein belül került sor. „Nekem pont, pont a bőgős udvarol” - énekelte, és a számot még 1961 során olyan slágerek követték, mint a „Nem szabad elsietni” vagy a „Szólj, ha bántlak én".
A hatvanas évek elejének Magyarországának könnyűzenei élete nagyban különbözött a maitól: a lemezkiadás állami monopólium volt, ráadásul kapacitása korlátozott volt: ez eleve azt jelentette, hogy kis számban, csak arra érdemesre talált kislemezeket lehetett kiadni: Mikes Évának számtalan rádiós siker után csak 1962-ben jelenhetett meg vizsgdala, az „Ahogy mentem az utcán”, ami elsöprő siker volt. (Tizenkét éves pályafutása során a Qualiton jelentette meg lemezeit.)
A másik különbség a mostani állapotokhoz képest, hogy a tánczenéket egy kiváló kvalitású, de viszonylag szűk szerzőcsoport alkotta, s gyakran előfordult, hogy egy-egy számot egy időben több előadóval (általában férfi – női) is rögzítettek. Ilyen értelemben e korszak kapcsán nincs értelme vitatkozni arról, kinek a száma. Annak a száma, aki slágerré tudta tenni: Németh Lehel korábban énekelte ugyan a Payer – Hajnal szerzeményt, a „Szomjazom” címűt, de slágerré 1963-ban Mikes Éva tette.
Mikes Éva állandó, sikeres résztvevője volt az 1960-as évek elejének tánczenei rendezvényeinek, a Made in Hungary-nek illetve a Tessék választani!-nak. Időközben azonban már külföldi turnékat is tett: első külhoni fellépésére 1963-ban Berlinben került sor, s még ugyanebben az évben nyert díjat a Sopotban megrendezett táncdalfesztiválon. Bécs után Odessza következett, de hogy mennyire számítottak rá idehaza is, jól mutatja, hogy a Tessék választani!-n bemutatandó versenydalát még ide is utánaküldték. Turnéin a Stúdió 11, később az Expressz Zenekar volt rendszeresen a kísérője.

A hatvanas évek közepe egyértelműen pályája csúcsát jelenti. Olyan slágerek jelzik ezt az időszakot, mint „Az első szerelem”, (melyre Sorrentói narancsfák közt…című tanulmányában még Hankiss Elemér is hivatkozott; és amely a népszerűségére való tekintettel 1964-ben és 1965-ben két verzióban is elkészült) a „Túl sokat ígérsz”, az „„Am a szívemen, a számon” vagy a „Te szeress legalább”. Ez utóbbi számnak érdekessége, hogy az első magyar slágerlista, amely az IM-ben jelent meg olvasói szavazatok alapján, első listavezetője volt.

Sárosi Katalin és Záray Márta mellett ekkor vitathatatlanul az egyik legnépszerűbb magyar táncdalénekesnő volt. Lemérhető ez abban, hogy dalai állandóan szerepet kaptak a kívánságműsorokban, a tánczenei esztrádokban.
Számtalan világslágert adott elő magyar nyelven: Modugno (Úgy szeretlek), Bécaud (És most hová?), Piaf (Himnusz a szerelemről, Harangszó az esti szélben) dalai mellett megtalálható Josef Zima (Két kis luftballon) vagy a My fair lady betétdala (Egész éjjel táncolnék.) Angol és olasz nyelven is készített felvételeket, amire kortársai közül keveseknek volt lehetősége.

Válasz

Az 1966-tól újabb és újabb lendületet vevő beat-divat nem kedvezett a lágy, harmonikus dalok előadóinak. Bár a táncdalfesztiválokon nem ért el nagyobb sikert, Mikes Éva megmutatta, hogy még a beatkorszakban sem „lehet elfelejteni”. 1968-ban óriási slágernek bizonyulnak a „Dunaparti ház” illetve az „Új nyár, új szerelem" című számai, 1969-ben „Ki adhat tanácsot?” valamint „Úgy érzem, boldog vagyok” az év legjobb tánczenei felvétele között szerepel a Magyar Rádióújság kimutatása szerint.
A tánczene azonban ekkoriban már válságát élte, képviselői a popban (Sárosi Katalin), a folkban (Balázs Eszter) vagy a beatben (Ambrus Kyri) keresték útjaikat, mások a visszavonulás mellett döntöttek. Szántó Erzsi mellett ezt választotta Mikes Éva is. Döntése mellett szólt, hogy időközben férjhez ment az Expressz együttes dobosához, Kangyal Ferenchez, és 1972-ben megszületett kislánya. Mivel férje állandóan az országot járta, nem maradt számára más lehetőség, mint hogy feladja zenei pályáját, és a családjának éljen. Nem szakadt el azonban teljes mértékben a zenétől: hangképzéssel foglalkozott, tapasztalatát – tehetségét a jövő énekes generációival osztotta meg.
Misics Éva nagyon fiatalon, negyvenhét évesen hunyt el, erejét felemésztette a gyógyíthatatlan kór. Nem tévedés a Misics – név: Kosztolányi Dezsőt plagizálva, Misics Éva 1986. feburár 4-én meghalt ugyan, de Mikes Éva dalaiban, a rajongók emlékezetében tovább él. Ahogyan slágere szólt:
„Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni…”

Válasz