Változó színű háttér előtt néhány fehér vonal, bárki által reprodukálható figurák: gyakorlatilag ennyi a Menő Manó, de a történetekben rengeteg ötlet rejlik, ami elcsábíthatja a nézőt. A legérdekesebb a főhős és a rajzoló viszonya, Menő Manó ugyanis sokszor pöröl alkotójával, ha az számára kedvezőtlen helyzetet rajzol: visszatérő poén például, hogy a központi figura alatt elfogy a vonal, ő pedig kis híján beleesik az így keletkezett űrbe.

Életének 83. évében elhunyt Dargay Attila animációsfilm-rendező. A Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művészt, a Vuk, a Pom Pom meséi, a Lúdas Matyi alkotóját október 20-án, kedden érte a halál.

Dargay Attila 1927. június 20-án született Mezőnyéken. A Képzőművészeti Főiskolára járt, ahonnan azonban politikai okokból kirúgták. 1951-től a Nemzeti Színház díszletfestőjeként, illetve a rajzfilmgyártásban gyakornokként dolgozott. 1957-től kezdve rendezett, első önálló rajzfilmje az 1959-es, nagy sikert aratott Ne hagyd magad, emberke!

A Barbapapának leginkább a főcím-zenéjére emlékeztem, ami nem is csoda, hiszen túl sok értelmes nem történik a rajzfilmben. Persze ilyenkor szoktunk arra hivatkozni, hogy na jó, de ez egész kicsiknek készült és legalább nem verik szét benne egymás fejét ordító rajzfilm-figurák. Hát igen, itt végül is csak időnként szétfolynak, meg átváltoznak, de semmi rosszat nem csinálnak.

A sorozat egyébként francia volt és '75-ben került a francia gyerekek közé, aztán meghódította a világot. Magyarországra is eljutott, és egész hamar, '76 februárjában már hallhatták a magyar gyerekek is, hogy "Hüpp-hüpp-hüpp Barba trükk". További infók a sorozatról: magyarul és angolul.

Pampalini annyira idétlen volt és akkora méretes lúzer, hogy néha az ember már megsajnálta. A legnagyobb geg az, amikor a rozmárbajuszú afrikavadász megtörli zsebkendőjével a kopasz fejét, majd az izzadságot visszacsavarja saját burájára. Gálvölgyi János hangja pedig zseniális.

Viszont felnőtt fejjel visszanézve az eredeti főcímet itt a nagy felfedezés: a zene nagyon király. Színes lampionok, koktél, mézédes fúvósok és gömbölyű fenekű kreol lányok, szóval autentikus lengyel karibi hangulat azokból az időkből, amikor még zenekarok húzták a muzsikát a rajzfilmek alá (köszi Antoni Mleczko!).