Ayrton Senna 1987 végi távozásával ért véget az F1 történetének egyik legjelentősebb csapata, a Lotus utolsó sikertörténete, ezt követően még hét év adatott meg a sokszoros világbajnok istállónak.

A Formula-1 történetének négy legsikeresebb csapatából három, a Ferrari, a McLaren és a Williams jelenleg is a mezőnyben van, s szerencsére azon istállók közé tartoznak, melyek túlélését semmilyen veszély nem fenyegeti. Névleg persze a negyedik, a Lotus is évek óta „újra” tagja a mezőnynek, ám mint mindenki tudja, ez a Lotus már nem „az” a Lotus.

A Colin Chapman által alapított Team Lotus ugyanis, mely 1963 és 1978 hat egyéni és hét konstruktőri bajnoki címet ünnepelhetett, és hosszú időn át az élen járt az F1-es innováció terén, már rég eltűnt a sportágból. Az utolsó szezonjuk az 1994-es volt, majd napra pontosan húsz évvel ezelőtt, 1995. január 17-én jelentették be, hogy nincs tovább. Mai Retro-cikkünkben a legendás istálló hanyatlását idézzük fel.

Bár 1978 óta nem ünnepelhettek bajnoki címet, a Lotus igazi mélyrepülése Ayrton Senna 1987 végi távozásával kezdődött el. A brazil versenyző abban az évben még két futamot nyert a csapatnak, s féltávnál úgy tűnt, hogy a világbajnoki győzelemre is esélyes lehet. Távozása után nem tűnt szükségszerűnek a visszaesés, hiszen a háromszoros világbajnok, címvédő Nelson Piquet érkezett a helyére, és a Honda-turbót is megtarthatta a Peter Warr által vezetett istálló.

A 100T kódjelű autó azonban finoman szólva sem sikerült jól, így a Lotus nemcsak a verhetetlen McLarentől, hanem a Ferraritól és a Benettontól is lemaradt, sőt a konstruktőri versenyben még az Arrows is beérte őket. Az él- és középmezőnyt alkotó hét csapat közül egyedüliként velük fordult elő, hogy az egyik versenyző nem tudta kvalifikálni magát egy versenyre, a Honda által támogatott Satoru Nakajimával kétszer is megesett ez a csúfság.

A főtervező, Gerard Ducarouge távozott, majd a következő szezon gyenge kezdését követően Warrt is elküldték. A rossz szereplés elsődlegesen a Judd-motor életképtelenségére vezethető vissza, a Lotus ugyanis a turbók betiltását követően velük tudott szerződést kötni – az erőforrás egyértelmű hátrányban volt a Renault-val, a Hondával, de még a Forddal szemben is. A mélypont Belgiumban jött el, ahol a Lotus története során először mindkét autó kiesett az időmérő edzésen.

1990-ben teljes csere történt, a Juddot a V12-es Lamborghini, a versenyzőket két angol, Warwick és Donnelly váltotta – az eleinte szinte csak szigetországi pilótákkal szereplő Lotus Jim Clark 1968-as halála óta először kezdett meg brit párossal egy szezont. Az eredmények újabb visszaesést mutattak, az előző évi 15 pont helyett ezúttal mindössze 3-at szereztek, ami a csapatok pontversenyének 8. helyére volt csak elég – a patinás istállót még a Larrousse és a Leyton House is megelőzte.

Mindennek tetejébe egy súlyos baleset is beárnyékolta a Lotus szezonját: Martin Donnelly autója a jerezi edzésen kettészakadt, a versenyző pedig csak a csodával határos módon maradt életben. Bár felépült, F1-es autóba soha többé nem ülhetett. Év végén távozott a csapatot 1987 óta szponzoráló Camel, érkezett viszont egy fiatal tehetség, egy bizonyos Mika Hakkinen. Az előző évi gyenge eredményt az ismét Judd-motorral induló Lotus 1991-ben megismételte: az imolai kettős pontszerzés hozta a csapat azévi mindhárom egységét – ráadásul az istállónál megforduló négy versenyző összesen kilencszer nem tudta magát kvalifikálni a versenyre.

A következő esztendőben aztán váratlanul felfelé lépett az istálló: a szezon harmadánál bevetet új fejlesztésű Lotus 107 egészen versenyképesnek bizonyult, így a Juddnál jelentősen erősebb Ford-motorral Herbert és Hakkinen a konstruktőri összetett ötödik helyére repítette az istállót, ráadásul a finn egyéniben is az előkelő nyolcadik helyet szerezte meg. Nem csoda, hogy lecsapott rá a McLaren, így a következő esztendőben Herbert mellé egy fiatal olasz, egy bizonyos Alex Zanardi érkezett.

Az egyre növekvő adósságok ellenére a Lotus a továbbfejlesztett 107B-vel is jó teljesítményt tudott nyújtani 1993-ban: bár Zanardi csak egy pontot szerzett, Herbert háromszor is odaért a bravúros negyedik helyre, így a Lotus hatodik lett az összetettben. 1992 és 1993 nyara közt bő egy év alatt ötször is a negyedik helyen zárt a Lotus egy futamot, a dobogó viszont csak nem akart összejönni az 1988-as idényzáró óta...

Mint kiderült, az az adelaide-i futam volt az utolsó alkalom, hogy egy Lotus-versenyző, név szerint Piquet a pódiumon ünnepelhetett. 1994 ugyanis a csapat összeomlását hozta: történetük során először egyetlen pontot sem szereztek, a kaotikus állapotokat pedig jól mutatja, hogy összesen hat versenyző fordult meg a csapatnál a szezonban. Már ősszel világos lett, hogy ebben a formában nem működhet tovább az istálló, majd decemberben leállították az autó fejlesztését, és elküldték a személyzetet. Végül 1995. január 17-én az akkori tulajdonos, David Hunt (James Hunt öccse) közölte, hogy nincs tovább. A Team Lotus megszűnt.