A locsolkodás világi, nem pedig egyházi szokás. A férfiak és legények körbejárták a házakat, hogy tiszteletük jeléül megöntözzék a lányokat, asszonyokat. A hölgyek megvendégelték őket, sőt, ha a fiúk locsolóverset is mondtak, jutalmul piros tojást kaptak. Persze ez régen volt, amikor még kölni helyett vízzel locsolkodtak.

Ma már nem “divat” a húsvét. Nincs akkora hagyománya, mint régen. Sokan inkább elutaznak otthonról, hogy ne kelljen készülődni, vendégeket fogadni.
A mai fiúk körében sem tetszetős ez az ünnep. Nem mennek locsolkodni, főleg nem festett tojásért, sőt már csokitojásért sem. Sajnos ezen az ünnepen is eluralkodott a pénz….

Tisztelet a kivételnek, ami hagyományszerűen megmaradt az a locsoló versek szerepe.

Mi most a régi, népiesebb locsoló versek közül válogattunk néhányat:

E háznak kertjében van egy rózsatő
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő
Vizet öntök a fejére
Szálljon áldás a kezére
Az Istentől kérem
Piros tojás a bérem.

Üdvözlöm e szent ünnepet, a ház minden lakóit,
Kívánom, hogy töltsék vígan ennek minden óráit.
Vagyon itt egy szép virágszál, aki, tudom, öntözést vár,
Mert víz nélkül minden plánta, úgy gondolom, elszáradna!
De hogy ő soká viruljon, szép orcája is piruljon,
Megöntözöm piros vízzel, fogadja el jó szívvel!

Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső,
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel
Minden szőke, barna lány,
Mint a piros tulipán
Virulva-viruljon
Rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?

Vízbevető hétfő nekünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.
Öntünk gazdát, asszonyt kedves leányával:
Várunk piros tojást, de azt is párjával.
Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni,
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni.

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözőlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért piros tojást kapok.

Forrás: http://dunaharasztima.hu