Neked is van balatoni élményed? Akkor biztosan fel tudod idézni, milyen nyáron főtt kukoricát, sajtos-tejfölös lángost, dinnyét majszolni a magyar tenger partján. Anno az ország jelentős része  elővette a család Wartburgját, és útnak indult valamelyik üdülővárosba, vagy a gyerekek vonaton robogtak az iskola által szervezett, faházas táborba. Az ott született emlékek nem hasonlíthatóak egy külföldi utazáson szerzettel sem.

A nagy sikerű Budapest retro I-II. után elkészült Papp Gábor Zsigmond Balaton retro című dokumentumfilmje. A film öt fejezetben mutatja be a balatoni nyaralást és egy régi Anna-bálból is láthatunk részleteket, megmutatva, hogyan szórakoztak anyáink és apáink 1967-ben. Ezt a filmet hívtuk segítségül egy kis múltidézésre.

Az 50-es évektől kezdve valóságos karavánok alakultak ki a Balaton felé vezető utakon, amint beköszöntött a jó idő. Az óriási népszerűségnek örvendő part menti városok folyamatosan építettek újabb és újabb panziókat, üdülőket, szállodákat. A különböző szakszervezetek üdülői által fellendült a turizmus.
Rengeteg programot kínált maga a környezet egy-egy odalátogató családnak. A legfontosabb azonban, amit akkor nyújtani tudott a balatoni nyár: az édes semmittevés. A reggeli ébredés után a szülők és a gyerekek felpakolták a polifómokat, a felfújható matracokat, a strandlabdákat és célban vették a vízpartot. Amíg apa és anya sört vagy fröccsöt kortyolt, a gyerekek szörppel, Traubival, vagy esetleg a méltán híres Bambival enyhítették szomjúságukat. Hát kinek jutott akkor eszébe a külföldi tengerpart?

A 60-as évek elején már épültek az első üdülőtelepek. A nemzetközi idegenforgalom is zöld utat kapott. A külföldiek főként családosan érkeztek a két Németországból. A nyugatiak a part menti szállókban foglaltak szobát, míg a keletről érkezettek sátrat vertek. A balatoni turizmus fejlesztése érdekében pedig a különböző szállodák és vendéglátó egységek próbáltak széleskörű szórakozási lehetőséget nyújtani, lépést tartva az akkori Adria partjával.

A nyaralótelepeken, már teljes felszereltségű víkendházak adtak szállást a nyaralni vágyóknak. Tovább bővült a vendéglátás köre. Ezzel a kereskedelem nehezen tart lépést. Az alapvető cikkek hiánya következtében, a 70-es évek elején engedélyezték a magánkereskedők működését is.

De akkoriban nem csak családosan látogattak a Balatonra. Az egymás mellé épített házak az iskolai táboroknak szolgáltak szállásul. 4 évtizede ezek a helyek az úttörőtáboroknak adtak otthont, bár akkor még sátrak álltak a faházak helyén. 26 ország pajtásai barátkoztak a szünidőben.

A KISZ-es fiatalokat az úgynevezett építőtáborokban nyaraltatták, miközben napi 4-6 órában dolgoztak.
Nem számított ritka látványnak a Balaton partján a sarut viselő, trapéznadrágos, színes inges fiatalokból álló társaság. A hippik kiszűrése nagy feladatot jelentett a helyi rendőröknek. Egyre több éjszakai szórakozóhely jött létre, klubok nyitottak meg. Nyugat-német, angol és olasz slágerekkel szórakoztatták a lemezlovasok a fiatalokat.

A nyugat iránt érzett illúziók erősödtek a fejlett tőkés országból érkező turisták egyre inkább érezhető jelenlétével. A színpadias autócsodákkal, a pezsgős vacsorákkal kitűntek hazánk fiai és lányai közül. A különcködéssel propagáltak a nyugati életformát.

A filmben végigkövethetjük a magyar tenger és a turizmus fejlődését. Az archív képi felvételeket korabeli slágerek színesítik. Ha megnézzük, egész biztos, hogy a Balaton idén sem marad ki a nyári programunkból.

http://www.eharmonia.hu/balaton-retro-kell-egy-kis-nosztalgia/?utm_source=rss&utm_medium=rss&utm_campaign=balaton-retro-kell-egy-kis-nosztalgia