A klasszikus amerikai autóknak van egy
utánozhatatlan egyedi íze. A világ felett álló nagy pénzzel tömött
Dagobert bácsi hatalmas országában sosem fukarkodtak ha fém és acél
kellett egy autóhoz. A két világháború között az 1930-as évek végén
pedig végképp nem. Kilábaltak a kor nagy gazdasági világválságából,
széles fényes fehér mosoly jutott az átlagpolgárnak, no és egyre több
kerék.
Míg nálunk fehér holló volt az
automobil, és jó barát maradt a szekér, addig odaát már szép színes
plakátok hírdették a mobilizáció diadalát. Lakkozott hajú, cérnabajszú
öltönyös tőkések sokasága forgatta a fejében az autógyártás lehetőségét.
Így a klasszikus márkák mellett sok mára elfelejtett típussal is
találkozhatunk, amik lemaradtak az öldöklő küzdelemben.
De hagyjuk a történelemórát, a hangulat
kedvéért összeszedtünk pár korabeli plakátot, ami mindennél ízesebben
mutatja be a kor autós stílusát.
Packard, 1931
Lincoln Zephyr V12, 1936
Packard Twelve Town Car, 1936
Ford V-8, 1937
Packard Super-8 One Sixty, 1940
Chrysler, 1941
DeSoto, 1942
Mérhetetlen kincsestár ez a kor a
veteránautó kedvelőinek. Az 1930-as évek többet hozott a technikai
újítások terén mint gondolnánk. Tulajdonképp ebben az időszakban
jelentek meg az első formailag is tervezett autók, elhagyva a
hasábformát, felfedezve az áramvonalasság előnyeit. Már szinte minden
autó kapott rádiót és hidraulikus fékeket, valamint biztonsági üvegből
készült szélvédőt.
A korszak fejlődése a történelem első koncepcióautóban sűrűsödött össze, a Harley J. Earl
által tervezett Buick Y-Job még mai szemmel is tartogat meglepetést, a
soros nyolchengeres 141 lóerős motorral duruzsolóvas bukólámpákat,
elektromos ablakokat és elektromosan mozgó tetőt kapott, így jóval
túlmutatott korán. No meg a forma, ami guruló UFO-nak számított korában.
Mert gurult ez nem is keveset, a tervező 25.000 mérföldet tett meg az
Y-jobbal.
(forrás: gazmegfek.otomoto.hu)
Kommentáld!